Tel-Aviv macskája

Egy eltűnt család, egy titokzatos könyvesbolt és egy macska, ami talán nem is létezik.
Van az a könyv, ami beszippant, és van az, ami nem ereszt. Nos, Scheer Róbert regénye pontosan ilyen. Egyszerre lebeg a valóság és a képzelet határán, miközben fájdalmasan ismerős kérdéseket tesz fel identitásról, emlékezetről és veszteségről. 

A Tel-Aviv macskája egy érzelmes, néhol meseszerű történet, amely Izraelt nem a szokásos sztereotípiák alapján ábrázolja. Egy olyan helyként tárja elénk, ahol a nyitottság és sokszínűség természetes, ahogy a magyar kötődés is. A könyv központjában egy szebb időket látott, apró könyvesbolt áll, ami zárványként tartalmazza a színes, zajos, nyüzsgő, élettel teli Tel-Aviv valódi esszenciáját. 
A város Dizengoff nevű utcájában volt egyszer egy könyvesbolt, melyben Márai Sándor és Lukács György könyveit is megtalálhatta a ritkán betévedő vásárló. Képzelet, emlékezet, öröm és bánat határai elmosódnak a bolt könyvekkel zsúfolt szűk terében, ahol az 1944-ben erőszakkal szétválasztott magyar és zsidó múlt tündérei és démonai között él a regény főhőse, Boaz Blum, aki akár lehetne maga az író is. A könyv egyszerre szól az elveszített otthonokról, egy reményekkel teli, kivándorló család beilleszkedéséről, a délibábbá vált Magyarország iránti töretlen nosztalgiáról. A finom humorral átszőtt, misztikus történet, egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató.

Scheer Róbert 1973-ban született Nagykárolyban, Romániában. Anyanyelve magyar. 1985-ben családjával Izraelbe települt át. Egy megszakadt rockzenészkarrier után filozófiát tanult Haifán, majd ezt követően a németországi Tübingenben. Az első könyve, a Der Duft des Sussita (A Sussita illata) 2012-ben jelent meg, melyet számos más német nyelvű kötet követett. Érdekes életút, amit maga mögött tud a szerző Nagykárolytól a Közel-Keleten át Tübingenig, hisz mindhárom teljesen más világ. 2022 szeptemberében "hazatért" Magyarországra, és egy panzióban recepciósként, majd egy olasz étteremben pincérként is dolgozott. 2023 végén kezdett az anyanyelvén, magyarul írni, ami mindig is titkos álma volt.

"Jól tudta: az újságokban – és úgy általában a médiában – kevés az igazság.
- Csak ezek a mocskos, aljas hazugságok jutnak el hozzám! – gondolta ingerülten.
Ellenérzéssel gyűrte össze a friss újságokat, majd dühösen beledobta őket a kukába, amely már tele volt hasonló sorsra jutott példányokkal.
- Hamis az egész – morogta –, még azt a papírt sem éri meg, amire nyomtatták.”