Nagyanyám könnyebb álmot ígért - Női sorstalanság

Egy női hang a sötétségből.
Ez a könyv úgy kezdődik, mint egy hollywoodi fim, de valójában teljesen más...
Meisels Erzsébet saját szavaival módja el történetét, mely úgy kezdődik mint egy hollywoodi film, de valójában más. Az Erdély szegélyén, a Partiumban született nőt 1944 nyarán deportálták Auschwitzba, ahonnan tovább hurcolták más táborokba. A 21 éves, 33 kilóra fogyott nő a vonaton ismeri meg jövőbeli, nála 13 évvel idősebb férjét. Mindketten elveszítették családjukat, s visszatérve Nagykárolyba, új életet kezdenek. 1946 december 25-én születik egyetlen fiuk, Scherer Iván.
A szerző női perspektívából írott naplóregénye drámaian figyelmeztet arra, hogy a szabadság nem a sors magát értődő adománya, hanem olyan cél, melyért minden nap meg kell küzdenünk. A mű legfontosabb erénye, hogy nem engedi elveszni a reményt. Bár Erzsébet fiatal lányként szembesül a pokollal, visszatérve képes ismét felépíteni magát, szerelemre talál, családot alapít, és új életet kezd Nagykárolyban. A visszatérés nem pusztán fizikai, hanem küzdelmes lelki újjászületés is. 
A szerző finoman bánik az elbeszélés fonalával. Nem dramatizál túl, nem művészkedik feleslegesen; hagyja érvényesülni a szöveg őszinteségét. A letisztult stílus megragadja az olvasót. Nincs túlírás, mégis minden egyes részlet érezhetően súlyos: mintha a főszereplő vallomásaiban minden gondolatát, emlékét közvetlenül az olvasóval osztotta volna meg.
Különösen értékessé teszi a könyvet a felépítése, amely két részre tagolódik. Az első rész Erzsébet emlékeit dolgozza fel regényes formában, amit Scheer Róbert írt, átvéve a női perspektívát, míg a második rész az eredeti naplórészletek reprodukált másolatát tartalmazza. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy egyszerre érezzük a lírai, visszaemlékező mesélést, és ugyanakkor találkozzunk az eredeti kézírású dokumentum borzongató hitelességével.